Tempurált cukkini kókuszos céklalevél-salátával

Az úgy kezdődött, hogy hosszas sóvárgás után végre hozzájutottam pár cukkinivirághoz, és természetesen muszáj volt római módra kisütni, ám jóllakáshoz édeskevés volt. Kicsit fölgyarapítottam a tésztát, és beleforgattam egy csomó cukkinikarikát, és kisütöttem - ebben a részében semmi pipifax nincs. De hogy ne csak bő olajban tocsogó zöldségkarikákból álljon az ebéd (na jó, amúgy nem tocsogott, nagyon finoman ropogós lett), körülnéztem, miből lehetne összedobni egy salátát. A tegnap szedett, gyönyörű mintájú céklaleveleket vettem alapul, és mivel valami kevéssé szokványosat szerettem volna, ezúttal nem olívaolajos-citromleves-sós ízvilággal kerekítettem késszé. Hat vagy hét nagyobb céklalevelet csíkokra vágtam, karikáztam hozzá egy banánt, majd hozzáadtam egy vékony karikákra vágott, előzőleg citrom-lime levében áztatott lilahagymát, végül megszórtam kókuszreszelékkel. Az összhatás meglepően üdítő volt, nem kívánt öntetet, nem is kapott.

Ze pörfikt lemönéd

Mindig irigykedve szürcsölgettem a körúti török étterem igen édes, ám eszméletlenül finom limonádéját. Aztán itthon sehogysem sikerült rekonstruálni. Idén nyárig, amikoris ráakadtam a tökéletes receptre. Bár valószínűleg csak én vagyok alultájékozott, de eddig nem tudtam, hogy a cukrot sziruppá kell főzni, mindig egyszerű, kevert limonádét kaptam, aminek ízhatása sehol sincs a főzötthöz képest. Az élményen felbuzdulva a nyarat végigkísérleteztem mindenféle hozzávalókkal; a három dobogós a levendulás, a török és a rózsavizes verzió lett. Érdekes módon a dinnyés nem váltott ki akkora visszhangot, pedig imádjuk a görögdinnyét; jövő tavasszal viszont ki kell próbálni az epres változatot is.
Az alaprecept: 20 dkg cukorból és annyi vízből, ami épp ellepi, szirupot főzök, majd fölengedem nagyjából egy liter vízzel, és frissen facsart citrommal (beleértve a rostos részeit is, igen) ízesítem. A levendulásnál a forró szirupban áztattam a szirmokat kb 10-15 percig, a törökösnél citrom-, lime- és narancskarikákat tettem a kihűlt lébe, a rózsavizesbe meg értelemszerűen 1-2 mokkáskanál rózsavizet kevertem. Jégkocka, citromnád, citromfű, bazsalikom, menta, fahéj.... Afiyet olsun :)

Rozmaringos krumplikrémleves

Afféle rém egyszerű, mit egyen az ember előételként, ha kiderül, hogy a sárgarépa és a brokkoli rejtélyes módon eltűnt a hűtőből (a gyanúsítottak természetesen kuncogva és csillogó szemekkel tagadnak). Kevés szárított vargányával vagy egyéb erdei gombával feldobva még nyerőbb. A recept olasz módra, mértékegységek nélkül (szia, Dani! :))
Néhány szem krumpit megtisztítva, összekockázva tegyünk fel főni annyi vízben, hogy kb kétujjnyira lepje el. Sózzuk, fűszerezzük rozmaringgal és kevés fehérborssal, dobjuk bele a szárított gombát. Mikor ronggyá főtt, turmixoljuk össze, tegyünk hozzá tejfölt és mustárt ("még, nyugodtan mehet még egy kanálnyi!"). Tálaláskor egy kiskanál tejföllel és/vagy összevágott bazsalikommal díszítjük.

Chicken Colombo

Tél van, régóta, és már az ínyem is unja a telt, nehéz ízeket, frissre, könnyedre, gyümölcsösre vágytam. Keresgélni kezdtem a neten trópusi receptek után, és egy chicken colombo tűnt a legszimpatikusabbnak, ami afféle karibi curry, és bár a banán első pillantásra furcsának, sőt bizarrnak hangzott ebben a nem csöppet csípős ételben, rendkívül finomnak bizonyult, úgyhogy másnap készítettem még egy adagot. Itt-ott nyúltam csak bele finoman a receptbe, pl nem volt itthon kókusztej, helyette tejszínt használtam, picit több fokhagymát, mint amit az eredeti recept ír (hiszen egy gerezdet csak a kakaóba teszünk ;) ), és Scotch Bonnet híján chilit daraboltam bele, amitől persze valószínűleg nem égett kevésbé az étel (mentődobás: sárkánylehelet ellen mínusz kettővel).

Hozzávalók
2 ek olaj
1 ek vaj
60-70 dkg csirkemell
4 ek colombo curry
2 dl húsleves
1 nagy fej vöröshagyma
1,5-2 dl kókusztej (vagy tejszín)
1 gerezd fokhagyma (pf... 3)
fél citrom leve (vagy akár egy egész)
2 ek friss kakukkfű
2 ek friss snidling
2 ek friss petrezselyem
1 tk Scotch Bonnet paprika (vagy chili)
 só, bors
banán ízlés szerint (az eredeti recept egy csészényit ír, de nekem jobban ízlett a második verzió, két fölkarikázott banánnal)

Az olajba beledobtam a vajat, és alágyújtottam, míg a vajdarabka olvadozott, halványra pirítottam rajta az összezúzott fokhagymát és a vöröshagymát. Rádobtam a csirkemellkockákat, fehéredésig sütöttem, majd megszórtam a colombo-porral. Hozzáadtam a zöldfűszereket, a chilit, sóztam, borsoztam, fölöntöttem két deci húslevessel és a kókusztej felével, majd hagytam puhára főni (35-40 perc). Amikor megfőtt, levettem a tűzről, hozzáöntöttem a maradék kókusztejet, és belekevertem a banánkarikákat.
Colombo port elvileg lehet kapni az Ázsia fűszerboltban (legközelebb meg is nézem), egyébiránt pedig nem volt különösebb ördöngösség elkészíteni sem; az alábbiak őrölt keverékéből áll: rizs, kömény, koriander, mustármag, feketebors, szegfűszeg, görögszéna és kurkuma.

Medvehagymás túrófelfújt karamellizált gombával

Sosem vettem még medvehagymát, de a hosszú tél után annyira csábosan néztek ki a harszöld, friss levelek, hogy ezúttal képtelen voltam ellenállni. Ha nem ebéd lett volna belőle, akkor egyszerűen kikeverem túróval, vajjal reggelizőkrémnek, így némi tojássárgájával éppcsak ropogós kérgű, csodakönnyű felfújt lett belőle. A gombát először csak meg akartam futtatni némi olívaolajon fokhagymával, de túl 'szimplának' éreztem és kevéssé kontrasztosnak. Így jött a gyermekem által furcsa szemöldökfelvonással jutalmazott, és 'beteg ötletnek' titulált karamellizált gomba. (Aztán megkóstolta, és módosított az álláspontján :))

Hozzávalók
a felfújthoz:
30 dkg túró
10 dkg olvasztott vaj
2 tojás sárgája
 fél csokor medvehagyma
só

a gombához:
2 ek barnacukor
5 dkg vaj
5 gerezd fokhagyma
40 dkg gomba (én barna csiperkét használtam)
só

A felfújthoz összetöröm a túrót, megsózom, összekeverem az olvasztott vajjal, a tojássárgákkal és az apróra vágott medvehagymával. Előmelegített, forró sütőben addig sütöm, amíg a közepe épp megszilárdul, a széle egész halványan aranybarna színű lesz. A gombához a cukrot egy serpenyőben megolvasztom és kicsit hagyom karamellizálódni. Hozzádobom a vajat és a felaprított fokhagymát, összekeverem, majd amikor a vaj elolvadt, rádobom a nem túl vékony cikkekre vágott gombát. Sózom, összekeverem, és közepes lángon "zsírjára pirítom"... najó, szóval hagyom addig, amíg a gomba által eresztett lé el nem tűnik. Gorombára vágott medvehagymával meghintve tálalom.

Áfonyás aszaltszilva-krémleves habgaluskával

Még anno, karácsonyi készülődés és menütervezés közepette találkoztam az aszaltszilva-krémlevessel. Épp csak annyira állt meg rajta a tekintetem, hogy 'hmm, ez gusztán hangzik, majd visszatérünk rá', aztán lapoztam tovább, és persze totálisan elfelejtettem, hol botlottam bele. Próbáltam rálelni, nem sikerült, de a téma nem hagyott nyugodni, így aztán bevonultam a boszorkánykonyhába. Krémlevest főzni nem nagy kunszt ugyebár, elrontani alig-alig lehet. A csoki hirtelen ötlet volt, de mennyei felhangot tett az ízbe.

Hozzávalók:
20 dkg (puha) aszalt szilva
10 dkg fekete áfonya
0,5 l tejszín (és egy kevés víz, ha nagyon sűrű lenne)
1,5 pohár vörösbor
3-4 evőkanál méz
fahéj, szegfűszeg (esetleg egy kis kardamom)
2 dkg étcsokoládé (75-80%)
2 tojás fehérje
porcukor

Az aszalt szilvát az áfonyával és a vörösborral fölteszem főni, beledobom a fahéjrudat és pár szem szegfűszeget. Addig kell főnie, míg a szilva egészen puha lesz és az alkohol nagy része elpárolog.Ezután kiveszem a fűszereket, felöntöm tejszínnel és összeturmixolom. Az étcsokit a mézzel együtt a levesbe keverem. Tálaláskor a tojásfehérjéből porcukorral és egy csipet sóval vert habot kanállal a tetejére szaggatom.

Paté di peperoni e mandorle

Rómából, a biopiacról hoztam haza egy üvegcsét, ami a fenti feliratot viselte. Tartalma meglehetősen illékonynak bizonyult, amennyiben kinyitása után nagyjából tizenöt perc alatt szilárd halmazállapotúból légneművé vált. Egyesek bruschettákon vélték látni, de bizonyíték híján egyszerűen eltűntnek nyilvánítottuk. Muszáj volt megpróbálkoznom egy remake-kel, mert étkek tekintetében nincs pardon: ami kiscsaládom ínyét csiklandozza, abból a "megadott receptek négy főre szólnak" mennyiség egyenlő a nullával.

Hozzávalók:
4-5 piros kaliforniai paprika
2 ek napraforgóolaj
10 dkg mandula
extra szűz olívaolaj
borecet (nekem most épp nem volt, úgyhogy mézes almaecettel helyettesítettem, de nem rontott az összképen)

A paprikákat kicsumázva, csíkokra vágva kicsit megpirítom az olajon, majd fedő alatt teljesen puhára párolom. Hozzáadom a mandulát, kevés olívaolajat és sót, összeturmixolom, majd belekeverek még egy kis olívaolajat meg egy teáskanál borecetet/almaecetet.