Medvehagymás túrófelfújt karamellizált gombával

Sosem vettem még medvehagymát, de a hosszú tél után annyira csábosan néztek ki a harszöld, friss levelek, hogy ezúttal képtelen voltam ellenállni. Ha nem ebéd lett volna belőle, akkor egyszerűen kikeverem túróval, vajjal reggelizőkrémnek, így némi tojássárgájával éppcsak ropogós kérgű, csodakönnyű felfújt lett belőle. A gombát először csak meg akartam futtatni némi olívaolajon fokhagymával, de túl 'szimplának' éreztem és kevéssé kontrasztosnak. Így jött a gyermekem által furcsa szemöldökfelvonással jutalmazott, és 'beteg ötletnek' titulált karamellizált gomba. (Aztán megkóstolta, és módosított az álláspontján :))

Hozzávalók
a felfújthoz:
30 dkg túró
10 dkg olvasztott vaj
2 tojás sárgája
 fél csokor medvehagyma
só

a gombához:
2 ek barnacukor
5 dkg vaj
5 gerezd fokhagyma
40 dkg gomba (én barna csiperkét használtam)
só

A felfújthoz összetöröm a túrót, megsózom, összekeverem az olvasztott vajjal, a tojássárgákkal és az apróra vágott medvehagymával. Előmelegített, forró sütőben addig sütöm, amíg a közepe épp megszilárdul, a széle egész halványan aranybarna színű lesz. A gombához a cukrot egy serpenyőben megolvasztom és kicsit hagyom karamellizálódni. Hozzádobom a vajat és a felaprított fokhagymát, összekeverem, majd amikor a vaj elolvadt, rádobom a nem túl vékony cikkekre vágott gombát. Sózom, összekeverem, és közepes lángon "zsírjára pirítom"... najó, szóval hagyom addig, amíg a gomba által eresztett lé el nem tűnik. Gorombára vágott medvehagymával meghintve tálalom.

Áfonyás aszaltszilva-krémleves habgaluskával

Még anno, karácsonyi készülődés és menütervezés közepette találkoztam az aszaltszilva-krémlevessel. Épp csak annyira állt meg rajta a tekintetem, hogy 'hmm, ez gusztán hangzik, majd visszatérünk rá', aztán lapoztam tovább, és persze totálisan elfelejtettem, hol botlottam bele. Próbáltam rálelni, nem sikerült, de a téma nem hagyott nyugodni, így aztán bevonultam a boszorkánykonyhába. Krémlevest főzni nem nagy kunszt ugyebár, elrontani alig-alig lehet. A csoki hirtelen ötlet volt, de mennyei felhangot tett az ízbe.

Hozzávalók:
20 dkg (puha) aszalt szilva
10 dkg fekete áfonya
0,5 l tejszín (és egy kevés víz, ha nagyon sűrű lenne)
1,5 pohár vörösbor
3-4 evőkanál méz
fahéj, szegfűszeg (esetleg egy kis kardamom)
2 dkg étcsokoládé (75-80%)
2 tojás fehérje
porcukor

Az aszalt szilvát az áfonyával és a vörösborral fölteszem főni, beledobom a fahéjrudat és pár szem szegfűszeget. Addig kell főnie, míg a szilva egészen puha lesz és az alkohol nagy része elpárolog.Ezután kiveszem a fűszereket, felöntöm tejszínnel és összeturmixolom. Az étcsokit a mézzel együtt a levesbe keverem. Tálaláskor a tojásfehérjéből porcukorral és egy csipet sóval vert habot kanállal a tetejére szaggatom.

Paté di peperoni e mandorle

Rómából, a biopiacról hoztam haza egy üvegcsét, ami a fenti feliratot viselte. Tartalma meglehetősen illékonynak bizonyult, amennyiben kinyitása után nagyjából tizenöt perc alatt szilárd halmazállapotúból légneművé vált. Egyesek bruschettákon vélték látni, de bizonyíték híján egyszerűen eltűntnek nyilvánítottuk. Muszáj volt megpróbálkoznom egy remake-kel, mert étkek tekintetében nincs pardon: ami kiscsaládom ínyét csiklandozza, abból a "megadott receptek négy főre szólnak" mennyiség egyenlő a nullával.

Hozzávalók:
4-5 piros kaliforniai paprika
2 ek napraforgóolaj
10 dkg mandula
extra szűz olívaolaj
borecet (nekem most épp nem volt, úgyhogy mézes almaecettel helyettesítettem, de nem rontott az összképen)

A paprikákat kicsumázva, csíkokra vágva kicsit megpirítom az olajon, majd fedő alatt teljesen puhára párolom. Hozzáadom a mandulát, kevés olívaolajat és sót, összeturmixolom, majd belekeverek még egy kis olívaolajat meg egy teáskanál borecetet/almaecetet.

Egyszer volt...

... hol nem volt. Avagy Chez Suzette újratöltve. A régit elhanyagoltam, és a kinézete sem tetszett már. Demajdmost :)