Az úgy kezdődött, hogy hosszas sóvárgás után végre hozzájutottam pár cukkinivirághoz, és természetesen muszáj volt római módra kisütni, ám jóllakáshoz édeskevés volt. Kicsit fölgyarapítottam a tésztát, és beleforgattam egy csomó cukkinikarikát, és kisütöttem - ebben a részében semmi pipifax nincs. De hogy ne csak bő olajban tocsogó zöldségkarikákból álljon az ebéd (na jó, amúgy nem tocsogott, nagyon finoman ropogós lett), körülnéztem, miből lehetne összedobni egy salátát. A tegnap szedett, gyönyörű mintájú céklaleveleket vettem alapul, és mivel valami kevéssé szokványosat szerettem volna, ezúttal nem olívaolajos-citromleves-sós ízvilággal kerekítettem késszé. Hat vagy hét nagyobb céklalevelet csíkokra vágtam, karikáztam hozzá egy banánt, majd hozzáadtam egy vékony karikákra vágott, előzőleg citrom-lime levében áztatott lilahagymát, végül megszórtam kókuszreszelékkel. Az összhatás meglepően üdítő volt, nem kívánt öntetet, nem is kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése